A vállalkozások évzárási folyamata során olyan elszámolandó tételek is megjelennek a könyvekben, melyek a késedelmes számlakiegyenlítésekből fakadnak. A fizetési morál javítása érdekében a Ptk.-ba olyan új elem került be, amely kötelező jelleggel megpróbálja rendezni a gazdálkodó szervezetek egymás közötti késedelmes pénzügyi kiegyenlítésből fakadó feszültségeket.

A gazdaság üteme, sebessége, és hatékonysága nagymértékben függ az egymás közötti elszámolások pénzügyi transzfereinek gyorsaságától. A pénzeszköz, mint a gazdálkodó szervezetek üzemanyaga, folyamatosan rendelkezésre kell, hogy álljon, hogy az adott vállalkozás gazdasági folyamatait biztosítsa. Forráshiány esetén, mely az effektív pénzügyi nem teljesítésből fakad a vállalkozás likviditási pozícióit rontja, így a gazdasági szerepvállalása lekorlátozódik. Törvényi úton kívánják azokat a feltételeket megteremteni, melyek lehetőséget teremtenek a zökkenőmentes, folyamatos pénzmozgások gazdálkodók általi kötelező betartására.

A Polgári Törvénykönyv módosítása (Az új PTK 2014.03.15-én lépett hatályba) következtében a vállalkozások közötti szerződéseken alapuló fizetési késedelmek behajtásával kapcsolatos költségek fedezésére 40 eurónak megfelelő költségátalányt kell a vállalkozásoknak felszámítani. Ezt megelőzően a régi Ptk. 301/A § alapján működött a behajtási költségátalány jogintézménye. Az új Ptk. 2013. évi V.tv.6:155§- ának bekezdése értelmében az MNB kamatfizetési kötelezettség kezdő napján érvényes hivatalos deviza árfolyama alapján megállapított forintösszeg fizetésére kötelezhető minden olyan vállalkozás, aki fizetési késedelembe esik a könyveiben kimutatott szállítói számlatartozások tekintetében.

A vállalkozások között nem köthető olyan szerződés, mely a törvénnyel ellentétes módon ki akarja zárni a költségátalányt, vagy pedig 40 eurónál alacsonyabb összegben kívánnák azt rögzíteni.

A behajtási költségátalányra jellemző, hogy a késedelembe esés napjától válik esedékessé, és erre külön felszólítás nélkül jogosult a hitelező. A behajtási költségátalány összege teljes mértékben független attól, hogy milyen mértékű pénztartozás késedelmes megfizetése után kell azt rendezni, és az sem számít, hogy mikor történt illetve mekkora időtartamot ölel fel. A késedelmes pénzügyi teljesítés az effektív késedelmes fizetések ütemében kell azt felszámítani, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogyha egy számlatartozásból négy részfizetés esedékessége válik késedelmessé, úgy azt négyszer kell felszámítani. Tehát igazából a részletfizetések határidő be nem tartásából fakadó késedelmek fogják meghatározni a 40 eurós összegek felszámított szorzatát.

A behajtási költségátalány nevéből fakadóan behajtási költséget fedne, de abban az esetben is jár, amikor nem párosul a behajtással felmerült költség.

Lehet felmentést kérni

Abban az esetben, ha a kötelezett késedelmét jogszerűen kimenti, tehát késedelembe esésének olyan tőle független oka van, melyet nem állt módjában befolyásolni, akkor a 40 eurós behajtási költségátalány fizetése alól kimentésnek van helye. Ne felejtsük el, hogy a 40 eurónyi behajtási költség átalány a késedelmi kamat összegén felül számítódik. A szerződő feleknek van lehetőségük 40 eurónál magasabb költségátalányt is meghatározni.

Kötelező a könyvelés

Számviteli szempontból a behajtási költségátalány kötelezettségnek minősül, így azt a kötelezett könyveiben rögzíteni kell. A behajtási költségátalányra jogosult, azaz a pénzügyi teljesítést fogadó félnél a tárgyévhez, vagy a tárgyévet megelőző évekhez kapcsolódó számított összeget a vállalkozás az egyéb bevételek között számolja el, (Számviteli tv. 77.§ (2) bek. b) pontja alapján). Ez kizárólag a mérlegkészítés időpontjáig rendezett költségátalányra vonatkozik. A jogosult az óvatosság, mit számviteli alapelv alkalmazásából fakadóan csak a tényleges befolyt összeget tünteti fel a könyveiben. A társasági adó szempontjából az adóalapot csak a ténylegesen befolyt behajtási költségátalány fogja módosítani. Összességében tehát a pénzügyileg nem rendezett behajtási költségátalány a jogosult szempontjából sem a társasági adó alapját nem befolyásolja és megfelelő gazdálkodói, menedzsmenti döntés esetében a könyvekben sem kerül kimutatásra.

A jogosult a költségátalány iránti igényéről a Ptk. rendelkezései alapján kötelezően rendelkezik, illetve beépíti a megállapodásaiba, és alkalmazza a minimum 40 eurós limitet. A későbbiek során azonban van lehetősége a behajtási költségátalányt bizonyos esetekben elengedni, illetve arról lemondania. Természetesen ez csak akkor történhet meg, ha a felek egymás között megegyeznek a tekintetben, hogy a költségátalány összegét nem kívánják rendezni egymás között. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy a jogosult egy nyilatkozattal lemond a költségátalány iránti igényéről. Ebben az esetben a kötelezett a behajtási költségátalány összegét a kötelezettségek közül azt átvezetve rendkívüli bevételként mutatja ki. Vonatkozik ez még a 2015-ös évre, hiszen 2016-tól ilyen eredménykategória, mint rendkívüli bevétel nem létezik.

A jogosultnál nem igényel különösebb számviteli teendőt a behajtási költségátalányról való lemondás, hiszen a jogosult az óvatosság elvéből kifolyólag alapvetően nem mutatott ki a könyveiben ilyen jogcímen tételeket.

A jogosult a gyakorlatban adminisztrációs és egyéb partnerkapcsolati indokokból kifolyólag nem nyilatkozattal mond le a behajtási költségátalány összegéről, amikor a partnerrel való további elszámolás tekintetében a későbbiek során a kötelezettől befolyt összegeket kizárólag a fő követelésre számolja el. Amennyiben a továbbiakban a pénzügyi elszámolásokból behajtási költségátalányt a könyveiben nem egyenlíti ki, úgy az a jogosult részéről arra irányuló magatartásnak minősül - ugyan nyilatkozattal nem mondott le róla, de valójában nem kívánja érvényesíteni a behajtási költségátalányt. Fontos, hogy a jogosult erre irányuló szándéka egyértelmű legyen, mint ahogy az a Ptk 6:46 §-ában rögzített diszpozitivitásából fakadóan teszi mindezt.

A kötelezett esetén az elszámolások viszonylatában érdemes a könyvvizsgálat szempontjából a jelentőségi hibahatár számítással figyelembe venni a „kimutatott, vagy ki nem mutatott” behajtási költségátalányt.

Mivel a kötelezettnél vagy költség, vagy rendkívüli bevétel a könyvekben a behajtási költségátalány így a társasági adó számítás szempontjából mindenképp figyelembe veendő körülmény.

Az gondolom, hogy így a végén említést érdemlő körülménynek minősül a behajtási költségátalány könyvvizsgálói szemmel történő minősítése. A Könyvvizsgáló Kamara Szakértői Bizottsága 2015. áprilisában közzétett egy állásfoglalást e tekintetben. Megítélésük szerint a behajtási költségátalányt a vállalkozásoknak ki kell számolniuk, le kell könyvelniük, hogy a könyvvizsgáló meggyőződhessen az összeg helyességéről, annak mértékéről és meg tudja becsülni a mérlegre gyakorolt torzító hatás nagyságát. Amennyiben a cégek nem számolják ki és nem könyvelik le a behajtási költségátalányt, úgy a könyvvizsgáló a vizsgálati metódus és jogszabályok figyelembe vételével a hatókör korlátozás beállásából fakadóan korlátozott véleményt tartalmazó jelentést fog kibocsátani. Természetesen ez csak a könyvvizsgálatra kötelezett vállalkozásoknál érvényes.

Dr. Tóth Márk, Ph.D, egyetemi docens, kamarai tag könyvvizsgáló,igazságügyi könyv-, adó- és járulékszakértő, országos vizsgaelnök.