2018. július. 21. szombat - Dániel napja van
Banner
Banner
Banner
Korrupciós világbotrány – így csinálják a nagyok

Korrupciós világbotrány – így csinálják a nagyok

2016. március 31. 14:24

Lebukott egy monacói cég, mely közel-keleti, afrikai és volt szovjet országok magas rangú hivatalnokainak lefizetésével szerzett összességében dollármilliárdnyi üzleteket olyan nagy, az olajiparban is érdekelt világcégeknek, mint a Rolls-Royce, az FMC Technologies vagy az olasz Eni. Az ügy kapcsán napvilágra került e-mailekből az is kiderült, hogy Irakban a miniszterelnök-helyettesig értek a korrupciós szálak. Szakértők szerint a helyzet azért is súlyos, mert a korrupció a terrorizmus terjedésének egyik legfőbb oka. 

Több tízezer kiszivárgott e-mail átfésülését követően úgy tűnik, hatalmas nemzetközi olajipari korrupciós hálózatot sikerült lelepleznie a Fairfax Media és a Huffington Post újságíróinak.

Az ügy központjában egy monacói központú, de a Brit Virgin-szigeteken bejegyzett, Unaoil nevű cég áll, mely hivatalosan helyi tanácsadóként segítette multicégek tucatjainak érvényesülését különféle országokban. A Unaoil a gyakorlatban azonban eredményeit vesztegetéssel érte el, ebben pedig annyira jó volt, hogy például Irakban a 2010-es évek elejére már szinte a teljes kormányzatot behálózó ügynökhálózatot épített fel, beleértve az olajminisztert és a miniszterelnök-helyettest is.

A beszervezés

A Unaoil levelezése nem azt mutatja, hogy a szegény nyugati cégeket megpróbálták lehúzni a harmadik világbeli kleptokráciák és ezért rákényszerültek a korrupt játszmákra. Ennek pont az ellenkezője látszik bebizonyosodni.

A Unaoil emberei a nyugati cégek megbízásából kezdtek megkörnyékezni kormányzati tisztségviselőket, akiket először csak kisebb ajándékokkal, egy-egy vásárlással szoktattak hozzá a dologhoz, majd fokozatosan jutottak el a kényesebb szívességekig és a dollármilliós kenőpénzekig.

Az üzletmenet

Az újságírók által megszerzett üzenetek legtöbbje a 2003 és 2011 közötti időszakból származik. Ezekből kiderült, hogy a Unaoil a nagyvállalatoknak megszerzett üzletek értéke után százalékos részesedést kért. Ennek a pénznek egy részét továbbították a megvesztegetett tisztségviselőknek, a maradék pedig a vállalat nyeresége volt.

Egy 2005-ös e-mailben Basil Al Jarah, a Unaoil egyik vezetője arról dicsekedett kollégáinak, hogy milyen jó üzletet sikerült nyélbe ütnie egy párizsi találkozón. Az amerikai FMC Technologies akkori kereskedelemért és marketingért felelős elnökhelyettese, Laurent Poidevin azzal bízta meg a Unaoilt, hogy szerezzen meg egy kuvaiti kikötő korszerűsítését célzó projektet. Az alábbi egy kivonat ebből a levélből.

„Sikerült megegyeznünk egy 10 százalékos kötelezettségvállalásban, amit a nap végéig írásban is rögzítünk. Azt kértem hogy az FMC három részletben adja le megrendelését:

1% [Egy másik cégnek] a kapcsolatteremtésért
7% A Unaoilnak, amit majd továbbítunk a kuvaitiaknak
2% A Unaoilnak, amit majd magunk között elosztunk.

Laurent úrnak nem volt kifogása ez ellen, amíg nem név szerint kell kiállítaniuk az egyes papírokat. Még egyeztet az ügyvezetőjükkel, amikor visszaér az irodájukba, aztán elküldi a kötelezettségvállalási nyilatkozatokat, valamint egy tanácsadói szerződést is, amit mindkét cég aláír majd…

…[Egy másik közvetítő] majd kezeli a kuvaiti emberünket, azt majd el kell dönteni, hogy neki mennyit adunk a 7 százalékból.

A nyelv

A kiszivárgott üzenetek megfejtése nem volt egyszerű feladat, mert kódnevekkel és kulcsszavakkal voltak tele, ezeket pedig meg kellett fejteni. Viszonylag könnyen kiderült, hogy a korrupciós hálózat szava járásában egymillió dollárnyi kenőpénz egy nap nyaralást jelentett.

Az egyik iraki állami olajvállalat, a South Oil Company egyik nagybefolyású tisztségviselője, Dhia Jaffar al-Mousawi is kódnevet kapott, az üzenetekben Világítótoronyként hivatkoztak rá. Ezek tudatában az alábbi e-mail már valóban sokkal érthetőbb:

„Valószínűleg Világítótorony szeretne már némi megtérülést is látni” – írta a Unaoil egyik alkalmazottja. „Korábban fél nap szabadságot ajánlottam nekik, de ők egy egész napot szeretnének. Talán megegyezünk 18 órában”.

Ahhoz, hogy az Eni érdekeltségébe tartozó Saipem elnyerjen egy bizonyos szerződést, már komolyabb összegek kellettek – legalábbis erről árulkodik egy másik üzenet.

„Minden attól függ, hogy hány napot áldozunk erre az üzletre, figyelembe véve a főösszeget. A 2,5 nap, amit ajánlottam kevésnek tűnt elsőre, de Iván átgondolja, megbeszéli a kollégáival. Azt gondolom, végül ez elég idő lesz” – írták egy másik South Oil Company tisztségviselő lefizetéséről.

A teríték

Hogy mit kaptak mindezért a korrupcióban érintett állami szereplők, az egészen széles skálán mozgott. Ahogy az fentebb elhangzott, eleinte kisebb ajándékokkal, szívességekkel etették be a kiszemelt célpontokat. Ezt követték nagyobb vásárlókörutak, ahol már néhányezer dollárt költöttek el, de volt olyan is, aki nyelvtanfolyamra ment Dubajba, vagy éppen állást szervezett a fiának egy tekintélyes cégnél.

Azok a tisztségviselők, akik már „nyaralásra” mehettek, szintén változatos összegre számíthattak, ami leginkább a pozíciójuktól és az üzletek nagyságától függött. Egy 70 millió dolláros szerződés megszerzéséért 1,5 millió dollárt tett zsebre az érintett döntéshozó, míg egy 600 millió dolláros olajvezetékről szóló szerződésért már 16 millió dollárt kellett fizetni Irak miniszterelnök-helyettesének.

Az okozott kár

A korrupció káros hatásai több szinten is jelentkeznek egy társadalomban. Az, hogy aláássa a gazdasági fejlődést a „természetes szelekció” felborításával, csak egy szelete ennek. A jelen esetben fontosabb az a társadalmi hatás, ami erodálja a hatalomba vetett bizalmat és így alapjaiban rengetheti meg a nyugatbarát kormányokat.

Erre már a 70-es években rájöttek az amerikaiak, ezért is hozták meg azt a törvényt, ami szigorúan bünteti a külföldön elkövetett korrupciós tevékenységet is – mondta Andy Spalding, a Richmond Egyetem jogász professzora. „Attól tartottak, hogy az amerikai cégek külföldre fizetett vesztegetési pénzei gyengítik a nyugat pozícióit a hidegháborúban”.

A korrupció miatt legyengült kormányok emellett könnyű prédái lehetnek a lázadó mozgalmaknak is. Ezt a kommunisták után most a dzsihadisták használják ki az utolsó cseppig, a korrupcióellenes narratíva ugyanis az érintett országok szegényeinek rendkívül vonzó. „A korrupció egy eszköz a terroristák kezében, tehát terrorizmust okoz” – mondta Roger Cook, a londoni rendőrség korrupció szakértője.

És valóban, a vallási tisztaság mellett a korrupcióellenesség áthatja az egyes terroristacsoportok kommunikációját Líbiától kezdve, Szírián át, Irakon keresztül Afganisztánig. Oszama bin Laden 2004-ben azzal vádolta a Bush kormányzatot, hogy bábkormányt ültetett Irak nyakára, hogy megszerezze az ország olajvagyonát. Ayman al-Zawahri, az al-Kaida későbbi vezetője is a korrupt és rothadt kormányokat okolta a gazdasági igazságtalanságokért és a politikai elnyomásért. Abu Bakr al-Baghdadi, az ISIS vezetője elsőként azt ígérte a kalifátus 2014-es kihirdetését követően, hogy mindent visszaad, amit al-Maliki kormánya igaztalanul elvett az emberektől. Látható tehát, hogy – különösen a most feltárt ügy kapcsán – milyen messzire nyúlnak a nagyüzemi korrupció következményei.

A büntetés

Az érintett világcégek többsége természetesen tagadta, hogy bármilyen közük lenne a korrupcióhoz, a Unaoilhoz kötődő kapcsolatokról pedig a többség annyit mondott, hogy nem tudtak a cég törvénytelen módszereiről.

Vézna lábakon áll ugyanakkor az ilyen védekezés, mert a fentebb említett korrupcióellenes törvény nem csak a direkt vesztegetést bünteti, de azt is, ha valaki közvetítőkkel intézteti a piszkos munkát. Spelding szerint a cégeknek kötelességük megbizonyosodni arról, hogy a partnereik nem törvénytelenül érik el eredményeiket, ellenkező esetben a megbízókat is felelősség terheli. A jogász szakember hozzátette: ezzel megkerülhető, hogy a vállalatok egyfajta „tudatos tudatlanság” módszerrel megússzák tetteik következményeit.

A szakember úgy vélte, hogy a jelenlegi esetben a Unaoil monacói székhelye és a Brit Virgin-szigeteken történt bejegyzése már önmagában is akkora figyelmeztető jel, hogy egy korrupcióellenességben valóban érdekelt vállalat legalább gyanúsnak tartotta volna őket, és tovább vizsgálta volna a céget, mielőtt partnerségre lép vele.

Az ügyben az FBI, az amerikai Igazságügyi Minisztérium, valamint a brit és az ausztrál rendőrség korrupcióellenes osztályai közös nyomozást indítottak.

 

Kalocsai Kristóf

Forrás: Pr7/Huffington Post/Fairfax Media

Partneroldalak