2017. május. 28. - Emil, Csanád napja van
Banner
Banner
Banner
Neki az állásába került a talált tárgy

Neki az állásába került a talált tárgy

2017. január 6. 14:20

Olykor a jó érzésnél is több jutalma van, ha valaki becsületes megtaláló - vagy legalábbis nem látszik másnak. Egy ügyfélszolgálatos ezt a saját kárán volt kénytelen megtapasztalni, csak még előtte bejárta az igazságszolgáltatás minden lehetséges fórumát. 

Ami a tényállást illeti, a felperes ügyfélszolgálati előadóként dolgozott az alperes alkalmazásában. Pünkösd előtti utolsó nap, egy ügyfél az ügyének intézését követően távozott, viszont ottfelejtette a felperes asztalán a napszemüvegét. A felperesnek az ügyfél távozása után járt le a munkaideje, összepakolt és a napszemüveget a táskájába téve az irodából elment anélkül, hogy szólt volna a munkatársainak az esetről. Mindezt azonban az ügyfélszolgálaton lévő kamera rögzítette. Nem sokkal később az ügyfél visszatért a napszemüveget keresve, és mivel nem találták, a kamerafelvételt is kikérte. A következő munkanapon az egyik munkatárs felhívta a szabadságát töltő felperest, aki közölte, hogy megtalálta a szemüveget, nála van, házastársával azt ő még aznap visszajuttatja az ügyfélszolgálatra. Ez meg is történt.

Néhány nappal később az alperes cég, amelynél az eset történt, azonnali hatállyal felmondott az érintett alkalmazottnak. Meglátásuk szerint ugyanis a felperes magatartásával a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan megszegte. A munkáltató elveszítette a felperesbe vetett bizalmát, és felmerült a lopás gyanúja is, mivel arra a kérdésre sem tudott egyértelmű magyarázatot adni, hogy „mit csinált volna abban az esetben, ha a napszemüveget a tulajdonosa nem keresi”.

Nem hagyta annyiban a kirúgást

A felperes a felmondás jogellenességének megállapítását kérte, mert szerinte az ügyhöz képest túlzó volt a cég reakciója, ami ráadásul valótlanságon alapul. Kiemelte, hogy nem követett el lopást, a felmondás indokolásából kitűnően a munkáltató mégis ennek kísérletével gyanúsította meg. Állítása szerint az ügyféltérben zárható fiók vagy szekrény, amiben a napszemüveget biztonságosan elhelyezhette volna, nem állt rendelkezésre, az ügyféltér mögött lévő zárható páncélszekrényhez pedig nem volt kulcsa. Elismerte, hogy hibázott, amikor magával vitte, azonban vele szemben alkalmazott jogkövetkezmény aránytalanul súlyos volt.

Az első- és másodfokú bíróság nem értett egyet

A közigazgatási és munkaügyi bíróság a felmondás jogellenességét állapította meg. A bíróság szerint bár a felperes valóban hazavitte az ügyfél által otthagyott napszemüveget az otthonába, azonban a munkáltató felhívására azt azonnal visszaszolgáltatta. A bíróság a bizonyítékokat értékelve arra a következtetésre jutott, hogy a felperes terhére róható olyan súlyú cselekmény, amely megalapozta volna az azonnali hatályú felmondást, nem volt. Kiemelte azt is, hogy a felek és a meghallgatott tanúk különbözően nyilatkoztak arról, hogy az ügyfelek által elhagyott tárgyak őrzése a gyakorlatban hogyan történt az ügyfélszolgálaton. Tény azonban, hogy munkáltatói szabályzat vagy írásbeli, szóbeli munkáltatói utasítás nem volt arra vonatkozóan, hogy az elhagyott tárgyak milyen módon kerüljenek megőrzésre.

A másodfokon eljárt törvényszék az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, a keresetet elutasította. Meglátása szerint a felperesnek munkaköri leírása szerint is fő feladatai közé tartozott a társaság jó megítélése érdekében az ügyfelekkel megfelelő, jó kontaktus kialakítása, az ügyfél megelégedésére történő ügyintézés megvalósítása. Az, hogy az elhagyott tárgyak őrzésére vonatkozóan egyértelmű írásbeli utasítás, szabályzat nem volt, nem jogosította fel a felperest arra, hogy közvetlen munkatársai, illetve felettesének tájékoztatása nélkül egymaga rendelkezzen az ottfelejtett tárgy sorsáról, és a következő ünnepnapok, illetve ezután megkezdeni tervezett egy hetes szabadsága ellenére is szó nélkül úgy döntsön arról, hogy magával viszi. Tudnia kellett, hogy az alperesnél a talált tárgyak őrzésére, kezelésére van kialakult gyakorlat.

A bíróság szerint az, hogy utóbb felszólításra a felperes haladéktalanul visszaszolgáltatta a napszemüveget, kötelezettségszegése súlya szempontjából nem értékelhető „enyhítő körülményként”. Így a felperes magatartása olyan alapvető, általában elvárt viselkedési normába ütköző volt, amelyre tekintettel az alperes alappal jutott arra a következtetésre, hogy a munkakör ellátásához szükséges bizalom alapvetően megingott.

Nem nyugodott bele az elbocsátott alkalmazott

A felperes ezek után a Kúriához fordult felülvizsgálatért, mert szerint az alperes az azonnali hatályú felmondás okát „burkoltan” határozta meg. Nem vádolta meg a felperest a napszemüveg eltulajdonításának szándékával, hanem indokolása alapját a „nemcsak lopni nem szabad, hanem a lopás látszatát sem szabad kelteni” elv képezte. A látszatkeltés pedig meglátása szerint a nyelvtani értelmezés szerint olyan cselekmény, amely nem valós, csupán a körülmények szerencsétlen alakulása kelti annak látszatát. Ilyen értelmezés alapján az elmarasztalás nem lehetséges.

Hangsúlyozta, hogy sem olyan belső utasítás vagy szabályzat nem volt, amelynek előírásai szerint kellett volna cselekedni, sem kialakult gyakorlat, amely cselekvési irányt mutatott volna, jogviszonyának fennállása alatt pedig nem fordult elő olyan eset, hogy véletlenül értéktárgyat hagytak volna ott az ügyfelek. Meglátása szerint a bíróságoknak mérlegelniük kellett volna azt a körülményt is, hogy az esemény az ünnep előtti utolsó munkanap utolsó negyedórájában történt, amikor már szinte mindenki távozott az irodából, és a felperes is gondolatban már az ünnep előtti teendőivel volt elfoglalva.

A Kúria megállapításai

A Kúria szerint, szemben a felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal, az alperes konkrétan megjelölte a felperes terhére rótt cselekményt, és ezzel összefüggésben azt, hogy a munkáltató részéről bizalomvesztés valósult meg, így nem csak burkolt meghatározásra került sor. Kiemelte, hogy nem mentesíti a felperest az a körülmény, hogy az alperesnél belső utasítás vagy szabályzat nem volt a talált tárgyak elhelyezését illetően, hiszen (ahogy azt a felperes is elismerte) több megoldás közül is választhatott a talált napszemüveg biztonságos elhelyezése érdekében. Így semmi nem indokolta annak hazavitelét.

Az utolsó negyed órára való hivatkozással kapcsolatban a Kúria hangsúlyozta, hogy a munkavállaló munkaköri kötelezettségeit ekkor is maradéktalanul köteles lett volna ellátni.

Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

 

Forrás: Pr7/Munkajog.hu

Partneroldalak