Az eredménytartalék felhasználásának lehetőségét feszegetve felmerült kérdésként, az anya- és leányvállalat közötti eredménytartalék átcsoportosítása a saját tőke cégcsoport szintű optimális megoszlása érdekében. Az eredménytartalék fogalmát tekintve a saját tőke olyan elemei közé tartozik, amely azon jelentőséggel bír, hogy demonstrálja a gazdálkodó szervezet keletkezett jövedelmezőségi viszonyait. A saját tőkén belül ez egy változó elem, amely a képződés és a felhasználás függvényében alakul. Az eredménytartalék előjele lehet negatív is, azaz tartozik egyenlegű, vagy pozitív is, ami követel egyenlegű és a vállalkozás nyereségességét jeleníti meg. Amennyiben a vállalkozás gazdálkodásának következményeként az eredménytartalék főkönyvi számlán felhalmozott pozitív egyenlegű összeg található, úgy az a jogszabályi rendelkezés függvényében szabadon felhasználható. Az itt megjelenő eredménytartalék felhasználása gyakorlatilag és kizárólag csak a szabad eredménytartalék részre vonatkozhat.

A szabad eredménytartalék meghatározása gyakorlatilag a felhasználás függvényében változhat, ilyen például a tervezett osztalék kifizetésének ténye. Mindenesetre az eredménytartalék akkor használható csak fel, ha az adózott eredmény figyelembe vételével a lekötött tartalékkal és az értékelési tartalékkal csökkentett összege meghaladja a jegyzett tőke összegét. Ez alapvetően az osztalékfizetési korlát. Ennek a számításnak a jelentősége abban nyilvánul meg, hogy a gazdálkodó szervezet ne sértse meg az alultőkésítési szabályt és mindig rendelkezésre álljon annyi saját forrás, ami a társasági formához kapcsolódó törvényi előíráson alapul. Ilyen a Kft. esetén a 3 millió, Zrt. esetén az 5 millió, Nyrt. esetén a 20 millió forint jegyzett tőke, illetve a hozzá kapcsolódó összefoglaló halmaz, a saját tőke értéke. Megjegyzendő, hogy a saját tőke elemein belül megjelenő részalkotók mutathatnak olyan csökkenéseket, amellyel a vállalkozás elveszítheti saját forrásait és ennek kíván a törvény gátat szabni.

Visszakanyarodva az eredménytartalékra, növekedésként mutatjuk ki:

• az előző üzleti év mérleg szerinti eredményét, az azt befolyásoló módosításait,
• a jegyzett tőke leszállításából fakadó eredménytartalék csökkenést, hiszen ennek a terhére is megvalósítható a tőkésítési szabály betartása,
• a gazdálkodó szervezetnél felhalmozott veszteségek ellentételezésére az eredménytartalékba kerül átvezetésre a rendelkezésre álló tőketartalék, vagy esetleg lekötött tartalék,
• bizonyos esetekben eszközök, vagy esetleg pénzmozgással egyidejűleg a jogszabály alapján eredménytartalékban kimutatott, átvett eszközök értékét.

Jegyzett tőkét emelhetünk például úgy, hogy T413 - K411 és így az eredménytartalékból kerül átvezetésre, azaz felhasználásra a jegyzett tőkéhez szükséges érték. Ha a tőketartalék mondjuk negatívvá válik akkor is az eredménytartalékból vezethetünk át annyi összeget, ami annulálja a mínuszos egyenleget.

Olyan konstrukció esetén, amely az anya és a leányvállalat között jönne létre és eszközátadásokról, valamint az ahhoz kapcsolódó forrásrendezésről szól, bizonyos esetekben a vállalkozások átadhatnak egymásnak úgy eszközöket, amely nem támogatás formában valósul meg, hanem vagy jogszabályi kötelezettségen, vagy egyéb érdeken alapulhat. Ilyen esetben az átadás forrás oldalának lekezelésére az eredménytartalék számlát veszik igénybe. Ez gyakorlatilag úgy néz ki, hogy csökken az eredménytartalék, azaz T 413, és ezzel szemben követel az átadott eszköznek megfelelő főkönyvi számla (K 1,2,3). A gazdasági ügylet a szereplők felcserélése esetén is működik, tehát, ha átveszünk eszközöket. Ilyen esetben nem tartozni fog az eredménytartalék számla, hanem követelni.

A kettős könyvvitel egyértelmű

Önmagában az a lehetőség, hogy valaki érintett egyik cégéből a másikba áthelyezi a eredménytartalékot, mint opció nem értelmezhető. Maga a kettős könyvvitel fogalma magába hordozza azt az elvárást, hogy minden gazdasági eseményt két főkönyvi számlán rögzítünk (T és K). Tehát az eredménytartalék áthelyezése gyakorlatilag valamilyen eszköz átadását feltételezi, melyre bizonyos jogszabályi kötelezettségek, illetve keretek között van lehetőség. Nincs olyan opció, amely lehetővé tenné, a tulajdonos által birtokolt vállalkozások között az eszközök és források átadását úgy, hogy az ne egy átalakulási, számviteli folyamat részét képezze. A térítésmentes átadás természetesen, mint lehetőség fennáll, de az más elszámolási viszonylatokat generál az érintettek részére. Ha a vállalkozás eszközöket és forrásokat kíván átadni a kapcsolt vállalkozásnak, úgy azt egy kiválás, beolvadás, átalakulási folyamat révén tudja megtenni. Ez az új Polgári törvénykönyv rendelkezése alapján már egy menetben elkövethető, tehát nem kell először kiválni, azt bejegyeztetni, és utána beolvadni és azt bejegyeztetni, hanem egy számviteli cselekmény keretein belül lehet lebonyolítani.

Ha tehát egy anyavállalat a leányvállalattól osztalékot kíván felvenni, az egyszerűen taggyűlési jegyzőkönyv keretein belül kivitelezhető.

Dr. Tóth Márk, Ph.D, egyetemi docens, kamarai tag könyvvizsgáló,igazságügyi könyv-, adó- és járulékszakértő, országos vizsgaelnök