2021. szeptember. 16. csütörtök - Edit napja van
Banner
Banner
Banner
Hulladékgazdálkodás a számvitelben

Hulladékgazdálkodás a számvitelben

2015. július 31. 19:44

A hulladék nem feltétlenül szemét, a gyártási folyamatok melléktermékeinek felhasználása pedig nem csak környezetvédelmi, de gazdaságossági szempontból is előnyös lehet. Adószakértőnk elmondta, hogyan tartsuk rendben a hulladékok könyvelését. 

Hogyan könyveljük a melléktermékek értékesítését vagy felhasználását?

A termelő vállalkozások működése során a termelési folyamat technológiai hiányosságából adódóan keletkezhetnek a fő terméktől eltérően olyan kisebb, a gyártás során nem feltétlenül hasznosítható anyagok, melynek előállítása nem volt cél. Ezeket általában melléktermékeknek definiáljuk, és a vállalkozások igyekeznek ezt felhasználni, értékesíteni.

Melléktermék fogalma:

8. § Valamely anyagot vagy tárgyat, amely olyan előállítási folyamat során képződik, amelynek elsődleges célja nem az ilyen anyag vagy tárgy előállítása, a következő feltételek együttes teljesülése esetén nem hulladéknak, hanem mellékterméknek lehet tekinteni:

a) további felhasználása biztosított,

b) előállítását követően - a szokásos ipari gyakorlattól eltérő feldolgozás nélkül - közvetlenül felhasználható,

c) az előállítási folyamat szerves részeként állítják elő,

d) a környezetet és az emberi egészséget hátrányosan nem érinti, és

e) további használata jogszerű, azaz meghatározott módon történő felhasználása tekintetében az anyag vagy tárgy megfelel a termékre, a környezet- és egészségvédelemre vonatkozó összes jogszabályi előírásnak. (2012. évi CLXXXV. törvény a hulladékról)

A számviteli törvény értelmezése szerint a vállalkozásnál generálódott, még értékkel bíró eladható vagy felhasználható úgynevezett hulladékot, mellékterméket a forgóeszközök között, készletként kell kimutatni. A 28.§. definíciója alapján leginkább az anyagok közé érdemes besorolni. Az anyagköltség az előállítási, bekerülési költséget csökkenti, így ezek értéke nem jelenik meg az ELABÉ főkönyvi számlán. Az anyagok közé, azaz a készletek közé bekönyvelt mellékterméket, hulladékot az értékesítést illetve a felhasználást követően értelemszerűen a megfelelő költségviselő helyre át kell vezetni.


PET-palackok újrahasznosításából készült termékek.

Milyen kedvezményeket lehet igénybe venni az újrahasznosított hulladék feldolgozásáért vagy a kiemelten környezetkímélő hulladékgazdálkodási módszerek bevezetéséért?

A környezeti terhelés csökkentése érdekében a technológiába integrált hulladékhasznosítási módszerek a leghatékonyabbak. Alapvető cél a hulladékképzés megelőzése vagy csökkentése. Hulladékkeletkezése esetén azt hasznosítani, vagy ártalmatlanítani kell, lehetőleg a hulladékot, mint mellékterméket visszavezetni a termelési folyamatba. Ennek a rendszernek a megoldása a vállalkozás érdeke, hiszen amennyiben a környezetvédelmi termékdíj köteles termék előállításával foglalkozik úgy az adókötelesnek minősül.

Az adókötelezettség csökkentése elkerülése érdekében célszerű úgynevezett házon belül megoldani a keletkezett káros anyagok hasznosítását, így a törvényben leírtak alapján akár termékdíj mentességre is szert tehet. A veszélyes anyagok keletkezésének felszámolására nonprofit szervezet szakosodtak, melyek a termékdíj megfizetéséért cserébe megoldják a hulladék kezelés illetve megsemmisítés problémáját.

Minden nemzetgazdaság érdeke és koncepciója a környezetkímélő módszerek elterjesztése és támogatása. Állami támogatások révén lehet olyan technológiákat kialakítani, melyek lehetővé teszik a káros termékek keletkezésének csökkentését. A tisztább termelés egy preventív hulladék megelőzési, csökkentési stratégiát irányoz meg. A vállalkozáson belüli környezetvédelem jellemzően többletkiadást eredményez, de a társadalom által elvárt, ezért törvényileg behatárolt. Integrált szennyezés, megelőzés és szabályozásáról a 96/61. sz. közösségi direktíva, ami 20008/1/EK irányelv, mely hazai jogszabályként 314/2005 (XII.25.) kormányrendelet környezethasználati engedélyezési eljárásról. Ez az úgynevezett IPPC direktíva környezetvédelmi rendszer kialakításának technikáira állapít meg szabályokat.

Új technológiát vezettünk be, és az eddig hulladékként, értéktelenül félredobott termék felhasználhatóvá vált alapanyagként. Mi a teendő ilyenkor a könyvelésben?

A vállalkozáson belüli technológia fejlesztésével az eddig hulladékként kezelt anyagokat a továbbiakban alapanyag formájában fogjuk nyilvántartani. Könyveléstechnikailag alapvetően a készletek között kerülnek kimutatásra. Vélhetően eddig a vállalkozás ráfordításként kezelte a nem hasznosítható alapanyag értékét.


Újrahasznosított papírból készült irodabútorok.

Melléktermékként veszélyes hulladék keletkezett, melynek kezeléséért fizetnünk kellett. Hogyan könyveljük ezt? Milyen esetben számolható el a hulladékkezelés bekerülési értékként vagy előállítási önköltségként?

Alapvetően tisztáznunk kell a veszélyes hulladék fogalmát. Ezt a 2012. évi CLXXXV. törvény a hulladékról c. törvény szabályozza. Ez alapján a veszélyes hulladék jellemzően a hulladékjegyzékről szóló miniszteri rendeletben 2. § (1) bekezdés 48. pontjában meghatározott fogalmak alapján kerül minősítésre. A hulladék akkor is veszélyes hulladéknak minősül, ha az nem veszélyes hulladékként szerepel a jegyzékben, de a környezetvédelmi hatóság veszélyesnek minősíti.

A vállalkozásoknak a hulladékkal kapcsolatosan nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettségük van. Például anyagmérleget készítenek, rendelkeznek a kezeléséről, szállításáról, gyűjtéséről, nyomtatványokkal látják el azokat és átmenetileg tárolják.

A gazdálkodó szervezetek a kormányrendelet alapján az adózás előtti eredmény terhére az előrelátható kockázat mérséklésére illetve a veszteség elkerülésére céltartalékot képeznek a hulladékkezelés jövőbeni költségeire. Jellemzően a tevékenység végzése során olyan előre nem látható környezeti károk keletkezhetnek, melynek felszámolásához biztosítani kell a vállalkozásnak elegendő pénzforrást. A vállalkozásoknak ezen felül még rendelkeznie kell környezetvédelmi biztosítással is.

Könyveléstechnikailag a céltartalékot a rövidlejáratú kötelezettségek között képezzük meg, a biztosítási díj pedig a költségek között folyamatosan elszámolt egyéb felmerült kiadások mellett kerül elszámolásra. A vállalkozás a hulladékkezelés várható bekerülési értékekére vetítve, saját kalkulációi alapján végzett számítás révén képezi meg az elégséges és megfelelő céltartalékot. Ezzel kapcsolatosan a részletes szabályokat kormány vagy miniszteri rendelet határozza meg.

A szomszéd vállalkozás ingyen odaadta a szemetét, melyet mi hasznosítani tudunk. Hogyan kell ezt könyvelni? Kell-e adót fizetni ez után?

Az, hogy „ingyen” a gazdálkodási szférában nem jellemző fogalom. A szemét is képezhet értéket valaki számára, aki azt esetleg tudja hasznosítani. Amennyiben bevételszerző tevékenységéhez használni tudja a más vállalkozótól ingyen megszerzett „szemetet”, úgy az egyfajta értéket jelent, melyet el kell számolnunk térítésmentesen kapott bevételként. Értékmeghatározás a tudományos módszertanok között rendkívül sokrétű, ezért célszerű a feleknek számukra elfogadható értéket megállapítani. Ennek jelentősége a térítésmentesen kapott eszközök, áruk után fizetendő általános forgalmi adó kötelezettségben rejlik. Az adóhivatal vélhetően a kapott „szemét” értékét a hasznosítási, hasznossági érték alapul vételével fogja megállapítani.

 

Dr. Tóth Márk, Ph.D, egyetemi docens, kamarai tag könyvvizsgáló,igazságügyi könyv-, adó- és járulékszakértő, országos vizsgaelnök.

Partneroldalak