Az Európai Unión belüli szabad munkaerő áramlás hatására egyre több cég alkalmaz külföldi munkavállalót. Az őket foglalkoztató cégek esetében a munkavégzés általában egy mindenki által értett közös munkanyelven – jellemzően angol nyelven – zajlik. 

A Munka törvénykönyve (továbbiakban: Mt) a munkajogviszony során nem ír elő kötelező nyelvhasználatot, ugyanakkor a munkajogban alkalmazandó általános magatartási követelmények szerint a feleknek a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a jóhiszeműség és a tisztesség elvének megfelelően kell eljárnia, kölcsönösen együtt kell működniük, és nem lehet olyan magatartást tanúsítaniuk, amely a másik fél jogát, jogos érdekét sérti (Mt. 6. § 2. bek.). Egy idegen - a munkavállaló által nem értett - nyelven közölt jognyilatkozat pedig adott esetben sértheti a munkavállaló jogát, jogos érdekeit.

Az Mt. ezen kívül további követelményként írja elő a munkajogviszony során tett írásbeli jognyilatkozatok esetén, hogy azok érvényességéhez szükséges, hogy azt a munkavállaló megértse. A jogszabály szerint annak, aki a közölt okirat nyelvét nem érti, a jognyilatkozatot fel kell olvasni és meg kell magyarázni, valamint ennek megtörténtét az okiratban rögzíteni kell (Mt. 27. § (7) bek.).

Mt. 27. § (7) bek.           

„Az olvasni nem tudó, továbbá olyan személy esetén, aki nem érti azt a nyelvet, amelyen az írásbeli nyilatkozatát tartalmazó okirat készült, az írásbeli jognyilatkozat érvényességének feltétele az is, hogy magából az okiratból kitűnjön, hogy annak tartalmát a tanúk egyike vagy a hitelesítő személy a nyilatkozó félnek felolvasta és megmagyarázta.”

Vagyis abban az esetben, ha a munkavállaló valamilyen okból nem érti meg az idegen nyelven közölt intézkedést, az együttműködési kötelezettségből adódóan elvárható a munkáltatótól, hogy azt lefordítsa a munkavállaló által ismert nyelvre.

A munkáltatók sok esetben azonban a munkavállaló alkalmazásának feltételeként kötik ki egy idegen nyelv magas szintű ismeretét és a munkavégzés során annak mindennapi használatát. Amennyiben egy cégnél a nyelvtudás alapvető feltétel úgy nincs akadálya annak, hogy a munkáltató a jognyilatkozatokat ezen a nyelven közölje, azonban ilyenkor is be kell tartania a jogszabály által előírt jóhiszemű és tisztességes joggyakorlás elvét, illetve az Mt. 27. § (7) bekezdésében foglaltakat. Ennek megfelelően, például ha egy külföldi ügyvezető (aki nem beszél magyarul) egy magyar nyelven szerkesztett felmondást ír alá, az okirat érvényességi kelléke a fenti záradék feltüntetése, azaz, hogy az iratot az ügyvezetőnek az általa értett nyelven felolvasták, annak tartalmát elmagyarázták.

A félreértések és jogviták elkerülése végett ugyanakkor érdemes a fontosabb munkaügyi okiratokat kétnyelvű (magyar és idegen nyelvű) irat formájában elkészíteni, mivel így kétséget kizáróan megérti a munkavállaló is az okirat tartalmát.

Dr. Koch Beáta európai uniós szakjogászi diplomával és gazdasági mediátori képesítéssel is rendelkezik. Nyolc évet dolgozott a közigazgatásban azelőtt, hogy saját irodát alapított.